Szívhang

Szállunk, úgy, mint a szél
Te meg én és a szenvedély
Nálad nem kell több remény
Veled mindig itt a fény
Ez egy furcsa álom, különös biztonság
Élet és halál harca a boldogság

Álomból ébredés
Olyan, mint egy vízesés
Érthetetlen szenvedés
Akaratlan élvezés
Ez egy furcsa álom, különös biztonság
Élet és halál harca a boldogság

A teraszon dobjunk a kávénkba rumot és cukorkát
reggelre ellopom neked az eső illatát
Fejünk felett most ível át egy gyönyörű szivárvány
mire a refrén véget ér, mindig leszophatnál

Szerelem szárnyán, a vágy tüzében
És a sorsom kezében, állok én itt középen
Csak nehogy mindig így legyen
Mindörökké, állelúja!

A teraszon dobjunk a kávénkba rumot és cukorkát
reggelre ellopom neked az eső illatát
Fejünk felett most ível át egy gyönyörű szivárvány
mire a refrén véget ér, mindig leszophatnál